2011. április 11., hétfő

A múlt sötét árnya....Cewe 99.

Ahogy délután megpillantottam az eheti kihívást, rengeteg emlék tört fel bennem......nem a legjobbak.....
Nem szokásom megnyílni, kiadni magam vagy az érzéseimet, inkább a kis mesevilágomban vagyok.
De most kitört belőlem valami......valami rossz, amivel már régóta megtanultam együtt élni.
A történet 20 évvel ezelőtt kezdődött, számunkra ismeretlen betegség ütötte fel a fejét a testemben, ami összetört majdnem mindent bennem és körülöttem. Orvosok 1 hónapot adtak nekem.....De anyukám nem adta fel, másik orvost, másik kórházat keresett, mert nem akart elveszíteni.
Ott végre megtudtuk, hogy mi a baj, hogy kezelhető és megérem a középiskola kezdetét.
Csakhogy a kúra brutális steroid-kezelés volt, ami eltorzította testemet és utólag kiderült, hogy a lelkemen is máig vérző sebet ejtett.....
Abban az időben nem volt divat a "depi", de nekem a gyógyszertől kialakult, bezárkóztam a világomba, dühös, tehetetlen és dacos voltam! Nem engedtem közel sem a barátaimat, sem a családomat, bár ők mindvégig mellettem álltak.....
Egyedül József Attila, Tóth Árpád és Ady Endre versei hoztak átmeneti megnyugvást, akkor 16 évesen úgy éreztem, hogy senki nem ért meg, de a versekben mégis benne volt az, ami bennem kavargott.....
Kedvenc versem a Tiszta szívvel.....a mai napig nem tudom sírás nélkül elmondani vagy elolvasni.....most is kissé elmosódott a monitor.....
Ahogy drága Margónk szokta mondani, egy terápiás oldal készült......
Azért, hogy kicsit happy end-es sztori legyen: lám, itt vagyok, megtaláltam az igaz szerelmet,  szültem 2 csodálatos gyereket (20 éve még erre azt mondták, hogy soha nem szülhetek), boldog vagyok és elfogadtam a sorsomat.
Biztos oka volt annak, hogy rám mérte ezt az Ég.....Ami nem tipor el, az csak erősebbé tesz, mostmár így fogom fel!


 
Készült: Xcenedra háttér, Moani szív, netes temetői angyal és az én fotóm.....

8 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök a győzelmednek! Az oldalad pedig nagyon kifejező.

    VálaszTörlés
  2. Evus, köszönöm.
    Szeretném, ha belátnád, hogy ugyan bátorság kell ahhoz, hogy megnyílj, de általa sokszor megkönnyebbülsz és még az is lehet, hogy segítesz másoknak!
    Megérintettél. ... hiszem, hogy minden történik valamiért. Sokat kellett "fizetned" legfőképpen Neked és Szeretteidnek is azért, hogy ma a gyönyörű családod körében a boldogságotok minden pillanatát megélhesd. Visszagondolva az életednek erre a szakaszára, gondold csak el, hogy tényleg győzelmet arattál - ahogy Kreatívhit is írja.
    Büszke vagyok Rád, és örülök, hogy a szkrepvilágom kezdete óta ismerhetlek:-))

    VálaszTörlés
  3. Nehéz ezek után megszólalni, pláne írni. :(
    Örülök, hogy vagy, és annak is, hogy anyukád kitartó volt!

    VálaszTörlés
  4. Én is nagyon örülök, hogy megnyíltál, én is könnyes szemmel olvastalak, csodálom az erődet, a kitartásodat, és örülök, hogy akkor a versek vigaszt nyújtottak neked, hihetetlen erejük van. Az oldalad pedig csodálatos lett, szerintem nagy lépés, hogy elkészítetted. Nagy ölelés ismeretlenül is!

    VálaszTörlés
  5. Évám,csodás a képed,a történetet meg ugye már én is ismertem,mégis esküszöm könnyes szemmel olvastam végig,és a végén én is csak azt tudom mondani:Köszönöm,hogy vagy nekünk!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  6. Evus! Én csókoltatom az Anyukádat, h nem hagyta annyiban! És kedvenc költőidet is, mert ilyen érzékeny embert faragtak Belőled; és Téged is! :)

    VálaszTörlés
  7. Huhhhh, csak most jutottam ide a történethez....háááát, nem semmi! Örülök, hogy túllettél ezen a nehézségen, vagyis inkább borzalmon, és ilyen szépeket alkotsz a régmúlt árnyaival magad mögött, köszönöm, hogy megosztottad!!!!!

    VálaszTörlés
  8. Nagy hatással volt rám a bejegyzésed, pár napja olvastam, de nem volt időm kommentelni! Éva! Minden tiszteletem a tiéd a küzdelemért, amit megnyertél! Ez biztos fejben dölt el, meghát sorsfeladatot kaptál: gyerekek, férjed, scrap személyében! örülök,hogy köztünk vagy és alkotsz!!!!!

    VálaszTörlés